A medence területének együttes kezelése. Duna Régió Stratégia

A gyepes élőhelyek természetvédelmi szempontú kezelése A pannon biogeográfiai régió füves élőhelyeinek kialakulási ideje európai kitekintésben is nagyon változatos: vannak a jégkortól folytonos, azaz akár több tízezer éves gyepjeink pl.

Az idősebb és a fiatalabb gyepek között egyaránt vannak természetes és vannak antropogén eredetűek pl. Ráadásul egyazon élőhelyen a kezeléstől függően többféle növénytársulás is kialakulhatott. A füves élőhelyek fenntartásakor ezekre a fő szempontokra feltétlen figyelemmel kell lennünk.

A gyepek gazdagságát, sokféleségét a medence területének együttes kezelése meghatározzák a fajok között finom néhány négyzetcentiméteres léptékben lezajló versengési és regenerációs folyamatok. A gyepeket érő természetes és emberi eredetű zavarások legelés, égés, kaszálás részben kialakítják, részben átrendezik ezeket a mikroélőhelyeket. A gyepek mikroélőhelyeinek sokfélesége és dinamikája hasonló szerepű az erdők lékdinamikájához.

A gyepkezelésekkel alapvetően befolyásoljuk a mikroélőhelyek mintázatát, és ezáltal alakítjuk a különböző mikroélőhelyekhez alkalmazkodott növényfajok életlehetőségeit. A kezeléssel a fűhozamot, a gyep szerkezetét és tápanyag-ellátottságát is jelentősen befolyásoljuk. Ezek mind hatást gyakorolnak a növény- és állatközösségekre. A jelölő fajok és élőhelyek — általánosan fogalmazva a biodiverzitás — fenntartása, dinamikus rendszerekben való megőrzése elsődlegesen mezőgazdasági eszközrendszerrel valósítható meg, ezért a sikeres természetvédelemhez kétféle, igen eltérő tudásanyaggal kell rendelkeznünk: a természet alapos ismeretével, illetve a kezelés módszereinek, kellékeinek és azok hatásainak ismeretével.

A fűhozam eltávolításának, illetve ellenkezőleg felhalmozásának az alábbi módjait alkalmazhatjuk, gyakran ugyanazon területen ízületi a medence területének együttes kezelése okoz, ha megreped az ujjai 1. Beavatkozásmentes állapot A beavatkozásmentes állapot időtartama az egy évszaknyitól akár az évtizedes időléptékig is terjedhet. A kezelés nélkül fennmaradni képes füves élőhelyek pl.

Kivétel ez alól, ha a gyep állapotára a természetes növényevők leggyakrabban a rágcsálók, az egyenesszárnyúak és a nagytestű emlősök jelentékeny hatással vannak.

Az erdőklímán kialakult nagy fűhozam-növekményű félszáraz és üde gyepekben a beavatkozásmentesség már két-három éven belül a medence területének együttes kezelése diverzitásvesztést okozhat, mi köze a térdgyulladáshoz általános kezelésként ezt a gyakorlatot nem javasoljuk.

De még az ilyen gyepek esetében is fontos a kezelési egység egy részén egy—három évig fenntartott nem kezelt területek biztosítása.

Egyazon jelölő élőhelyhez kötődő, teljes életciklusuk során azonban lényegesen eltérő vegetációszerkezetet igénylő jelölő fajok esetében javasoljuk változó korú kezelésmentes foltok kialakítását még egy kezelési egységen belül is.

A kivitelezés során arra kell figyelni, hogy a kezelés hiánya ne veszélyeztesse a jelölő élőhely fenntartását, például a nem-kezelés tartóssága miatt ne erdősödjön be, vagy ne járuljon hozzá özönnövények terjedéséhez. A nem-kezelés egyik alesete, amikor egyes őshonos legelő fajok — például Przsevalszkij-ló Equus caballus przewalskiiőstulok Bos primigenius — visszatelepítésével vagy az őshonos fajok — például szarvas Cervus elaphusőz Capreolus capreolus — megfelelő állományszabályozásával érjük el, hogy háziállatok legeltetésével vagy kaszálással ne kelljen beavatkoznunk.

Megjegyezzük, hogy a beavatkozásmentes állapot hegy- és dombvidéken sokszor már csak a túltartott vadállomány drasztikus csökkentésével érhető el. Legeltetés Megfelelő kivitelezéssel a nagy termetű háziasított növényevők legeltetése révén lehet elérni a természeteshez legközelebb álló szerkezetű és dinamikájú gyepközösségek kialakítását, illetve fenntartását.

Az ősi eredetű gyepeken mindenképpen a legeltetés előnybe helyezését javasoljuk. Ideális a medence területének együttes kezelése több fajt és fajtát legeltessünk egy kezelési egységen belül is, ezzel szintén a természetes körülményeket közelíthetjük. A fentiekből következően az elmúlt kétezer évben a medence területének együttes kezelése ember révén megtelepedett és elterjedtté vált háziasított állatokat a medence területének együttes kezelése.

Alkalmazhatjuk azonban azokat alullegeltetés megszüntetésére, vagy ha a célállapot éppen velük érhető el a leggyorsabban és legkönnyebben. Amellett hogy a ló Equus caballus a Kárpát-medence élővilágának ősi eleme, nemzetünk történelmével is egybeforr. Ha a lófélék Equidae maguktól választhatnak legelőt, a száraz rövid füvű gyepet részesítik előnyben, azonban előszeretettel legelik a jelentős éves növekménnyel rendelkező gyepeket és dús füvű vizes élőhelyeket is.

A lóféléket gyakran bélyegzik meg azzal, hogy válogatósak, ezért gyephasznosításuk nem egyenletes. E tulajdonságuk lehet előny és hátrány, pl. Őshonos nagytestűink közül a lófélék azok, amelyek szabadtartásban emberi nyomásgyakorlás híján is hajlamosak rövidre rágni a gyepek egyes foltjait, számos állatritkaságnak teremtve ezzel élőhelyet. A lófélék egész nap a medence területének együttes kezelése táplálkoznak, közben — a többi nagytestű legelő állathoz képest — nagy mozgásigényűek, ezért egy lóra közel kétszer akkora legelővel szükséges számolni, mint egy szarvasmarha esetében.

A megfelelő tartási körülmények biztosítása mellett a lóféléket szarvasmarhákkal együtt tartva — de a túllegeltetést elkerülve — érhetjük el, hogy az egyes herbivorok által nem kedvelt növényfajok ne legyenek képesek eluralkodni.

A Kárpát-medence élővilágának megőrzése szempontjából a lófélék jelenléte kulcsfontosságú gondoljunk például a lótrágyában fejlődő rovarokra és azok fogyasztóira vagy a Zámolyi-medencében található Sarok-legelőn kimutatott Poronia punctata nevű gombára, amely glükózamin-kondroitin a rangsorban a lólegelőn élezért a lóféléknek a Natura gyepterületek kezelése során a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell kapniuk.

Az őstulok háziasított formája a szarvasmarha Bos primigenius taurusamelynek a Kárpát-medence élővilágának formálása szempontjából szintén jelentős szerep jutott. Erre utal az a tény, hogy a Kárpát-medencében e faj trágyáját fogyasztják a legnagyobb számban az erre specializálódott állatfajok. A szarvasmarha az arasznál magasabb füvű élőhelyeket részesíti előnyben, így hazánkban a félszáraztól a nedves élőhelyekig terjed kezelési spektruma.

A száraz termőhelyű legelők szarvasmarhák legeltetésére való alkalmasságát elsősorban az évről évre változó mennyiségű csapadék befolyásolja. Hazánk erdő- és erdőssztyeppklímájú vidékeinek legelőin a vegyes állatfajú legelőközösségek mellett a szarvasmarhák létszámának túlsúlya a kívánatos. A házi bivaly Bubalus bubalus az a medence ízületi fájdalom a combnyakban együttes kezelése évtizedben egyre fontosabb szerepet kap a hazai vizes élőhelyek kezelésében, elsősorban az elnádasodott, elgyékényesedett, elzsiókásodott tavak esetében, ahol a magas termetű mocsári növényzet visszaszorítása és a nyílt vízfelszín kialakítása a cél.

A bivalynak ezenkívül domb- és hegyvidéki környezetben az erdei a medence területének együttes kezelése iszapnövényzetének fenntartásában, illetve restaurációjában lehet szerepe. Bivalyokkal az általuk használt legelőkkel határos csatornák elnövényesedése, elnádasodása is könnyen kezelhető, azonban erre csak ott van lehetőség, ahol a vízparti növényzet letaposása, kilegelése nem lehetetleníti el más, fontos fajok fenntartását.

A juhfélék Kárpát-medencei jelenléte viszonylag fiatalnak tekinthető, ugyanakkor száraz, a medence területének együttes kezelése füvű gyepterületeink fenntartása szempontjából fontos szerepük van. A gyepek strukturális diverzitását legelésük jelentősen csökkenti, a többszintes gyepeket felszámolják, egyes növénycsoportokat és velük együtt azok rovarközösségeit akár maradéktalanul képesek kiirtani.

Fajokban szegény szikeseken túllegeltetéssel kiváló élőhelyet teremthetünk egyes madárfajok számára — mint ahogy ez lófélékkel is megvalósítható. Gyepesített területeket akár évtizedekig érdemes juhokkal legeltetni, mert a pázsitfüvek visszarágásával helyet biztosítanak a kísérő- és színező elemek betelepülésének. A házisertés Sus scrofa domestica jelölő élőhely, illetve faj érdekében történő természetvédelmi kezelésbe vonására csak speciális esetekben nyílik lehetőség.

A Szent Korona mint a magyar államiság egyik jelképe Magyarország állam Közép-Európábana Kárpát-medence közepén, amely óta független parlamentáris köztársaság. Területe 93  négyzetkilométer, népessége pedig közel tízmillió fő, így az Európai Unió közepes méretű és közepes népességű tagállamai közé tartozik.

Ilyennek tekinthető fáj a láb ízületei alapos mérlegelés utáni helyszínválasztást követő pionír iszap- és nyílt szikfelszínek kialakítása pl. Kecskeféléket Caprinae fásszárúak visszaszorítása — jelölő élőhely vagy jelölő faj élőhelyének helyreállítása — céljából alkalmazhatunk, azonban az önmagában kecskefélékre alapozott legeltetés csak szabályozott körülmények között, a természetvédelmi céloknak alárendelten engedhető meg.

A kecskéknek a többi legelő állathoz viszonyított létszámát mindig az adott területre megállapított természetvédelmi célok határozzák meg, azonban a fásszárúak visszaszorítását követően jelenlétük nem vagy csak töredék létszámban engedhető meg.

Figyelembe véve a vadon élő lúdfajok Anser spp. Natura területekre gyakorolt hatását amelynek megítélése nem egyértelműen pozitív vagy negatíva háziasított lúdféléknek Anser anser domesticus csak igen korlátozott körülmények között pl.

A legelő állatok fajtáit a kezelni a medence területének együttes kezelése terület jellege szerint kell meghatároznunk. Intenzív fajták legeltetésére a nedves élőhelyek kevésbé alkalmasak, különösen, ha nem szikes jellegűek. A legelő növényzetének mozaikosságától, a jószág fajától, fajtájától függően válasszuk meg a legeltetés módját pl. Ugyanabban az időben egy gyepterületen akár több módszert is alkalmazhatunk.

A legelőnyomás mértékét hektárra vetíthetjük nagytestű számosállattal, újabban állategységgel számolva. Dinamikusan változó életközösségek természetvédelmi célú kezelésekor mi sem javasoljuk merev értékek rögzítését, betartatását. A legelőnyomás maximális mértékét érdemes a legkisebb fűhozamú évekhez igazítani, egyedileg mérlegelve az adott helyszínen megjelenő jelölő élőhely állapotát és táji szomszédosságát.

A jószág legeltetésének és pihentetésének módja nagymértékben befolyásolja a terület tápanyagforgalmát, ezen keresztül a gyepet alkotó növényzet összetételét és az éves fűhozamot. Az alul- túl- és az adott a medence területének együttes kezelése éppen megfelelően legeltetett területek arányát is részben tudatosan befolyásolhatjuk, például egyes állatfajok védelme, a felhalmozódott avar eltávolítása vagy egyes uralkodó fajok pl.

Fontos azonban, hogy a kezelés során ne távolítsunk el minden bokrot, fát a területről, ne számoljuk fel az összes elnádasodott, eltövisesedett foltot. Ezek ugyanis egyes jelölő állatfajok mellett sok más fajnak is fontos élőhelyei, egyben növelik az élőhelyi sokféleséget.

EUR-Lex Access to European Union law

A legelő fő gyeptípusaiból évente kb. A kihagyott rész a következő évben kijelölt résszel fele részben átfedhet. A füves területek kezelésének egyik ősi módja, amikor a legelőt és a kaszálót bizonyos időközönként megcseréljük.

Ez a tápanyagforgalmon keresztül a fűhozam tudatos befolyásolásának érdekében, valamint alkalmazkodó jelleggel az évenként eltérő fűhozamhoz igazított kaszáló- és legelőhatár megváltoztatása révén valósul meg.

Gyorslinkek

Tápanyagforgalmi szempontból, továbbá erdőklímán fekvő gyepeken és visszagyepesedő területeken ez előnyös lehet. A lehulló csapadékmennyiség nagyban meghatározza, hogy a gyepterület kaszálóként vagy legelőként hasznosítható-e az adott évben. Aszályos években a rossz vízellátottságú gyepek állateltartó-képessége minimális, míg a hamarabb kiszáradó kaszálók inkább legelőként használhatók. Nincs helye azonban a váltásnak azokon a legelőkön, ahol a gyep több év alatt kialakult szintezettségének természetvédelmi jelentősége van.

A legeltetés tervezéséhez, kivitelezéséhez és ellenőrzéséhez egyaránt szakemberekre van szükség. A fenti szempontok közötti összhang megteremtése nagy kihívás napjaink természetvédelmi szakemberei számára. A pásztor kísérte állatokkal ún.

EUR-Lex - CJ - EN - EUR-Lex

Például fennmarad a füves élőhelyek működését folyamatában látó, a néphagyományt, hagyományos ökológiai tudást őrző ember és a helyi közösségben a természethez szorosan kötődő, azzal együtt élő lakos. Mivel a pásztoros legeltetés egyre inkább a természetvédelem által közvetlenül vagy közvetve kezelt területekre szorul vissza, a természetvédelmi szerveknek nagy felelőssége van a pásztorok természetvédelmi szemléletének növelésében és ezzel párhuzamosan a hagyományos legeltetési tudomány fenntartásában, tulajdonképpen egy természetvédelmi pásztornak nevezhető szakmává való továbbfejlesztésében.

A villanypásztor megfelelő körülmények között jelentős segítséget nyújt a legeltetett füves élőhelyek kezelésében. Az ilyen módon körbehatárolt területen a gyep és a legelő állatok kölcsönhatása alapján, emberi tényezők a medence területének együttes kezelése, évjáratoknak megfelelő dinamizmussal alakul ki a gyepi életközösség. Ez a helyszíntől és a lehatárolástól függően egyaránt lehet előnyös és hátrányos. Egymásba fűződően elrendeződő száraz és nedves gyepek, valamint ősi és másodlagos füves élőhelyek együttes kezelésekor a villanypásztornak léptéktől függően és szinte kizárólag pásztor jelenlétének biztosítása mellett van helye.

Kaszálás A kaszálás elsődlegesen a jószág téli takarmányának és részben az alomnak az előállítását szolgálja. Másodlagos, erdőeredetű gyepeken a kaszálás előnybe helyezését a medence területének együttes kezelése.

A kaszálás vágószintje felett eltűnik a gyep vertikális struktúrája és mikrodomborzata, ugyanakkor a közösséget alkotó fajok borítási értékének megváltoztatása révén a horizontális szerkezetre is kihatással van.

E tevékenység során a gyep szerkezetét biztosító zsombékok és álzsombékok megszűnnek. Utóbbiak ugyan gyógyszer. térdfájdalom egy vegetációs időszak alatt regenerálódnak, előbbiek kialakulásához azonban évtizedekre is szükség lehet. Szemben a legelővel, a kaszálón nem halmozódik fel egy vagy több éves fűavar.

A tápanyag-utánpótlás nélküli, évente visszatérő kaszálás a talaj kiélését, hosszabb távon az életközösség megváltozását eredményezi. A kaszálóként hasznosított jelölő élőhelyek tápanyag-utánpótlását illetően nem rendelkezünk kellő tudással. Egyelőre nem ismerünk olyan tápanyag-utánpótlási módszereket, amelyeknél ne merülne fel a védendő gyepközösség sérülésének lehetősége, e rendszer kidolgozása a jövő feladata.

Magyarországon kizárólagos az erőgéppel folytatott kaszálás, egyúttal a jelenleg hatályos előírások a könnyebb ellenőrizhetőség kedvéért naptári naphoz kötik a medence területének együttes kezelése kaszálás megkezdésének időpontját. Ez rövid időn belül nagy kiterjedésű területek betakarítását teszi lehetővé.

A biodiverzitás megőrzése szempontjából ezért hátrányos a táji léptékben egyetlen határnaphoz igazított kaszálás. Javasolt a tájban több kaszálási időpontot meghatározni, amelyeket kezelési egységenként érdemes változtatni. Az időpontok meghatározásának egyik, a természet ciklusainak változó dinamikáját követő alternatív megjelölése lehet, amikor valamely tevékenység pl.

A gyepek foltos vagy sávos kaszálása akkor éri el célját, ha az életközösség minden kaszálásra érzékeny tagjának megőrzéséhez hozzájárul. Kaszálásból kihagyott sávokat anyaszéna és sarjú kaszálásakor is meg kell hagyni. A kaszálás gyepszerkezetre gyakorolt hatásának mérséklése számos jelölő élőhely és faj megőrzése szempontjából kulcsfontosságú.

Mezőgazdálkodói gyakorlat szempontjából ez a kasza típusán és annak beállításain múlik. Minél nagyobb felületen érintkezik a kaszatest a földdel, annál nagyobb pusztítást végez az élővilágban.

Az állítható vágóasztal-magasságú kaszatípusok közül az önjáró alternáló kasza és a valamivel nagyobb mankókerekes dob- vagy tárcsás kaszák javasolhatók. A vágás után visszamaradó ideális tarlómagasság gyeptípustól függ. Bizonyos dombvidéki kaszálókon ez akár 3—5 cm is lehet, míg egyes nedves réti társulásokban pl. A kaszáló sarjúlegeltetésének megítélése a társulások különbözőségén, valamint a társulás hazánkon belüli elhelyezkedésén és az adott év sarjúképződésén egyaránt múlik, ezért minden esetben egyedileg kell mérlegelni annak indokoltságát.

A sarjúlegeltetés csökkenti a kaszálás következtében fellépő homogenizációs hatás mértékét, ugyanakkor túlzott alkalmazása hozzájárulhat a faji diverzitás csökkenéséhez, különösen juhlegeltetés esetén. Égetés A Kárpát-medence természetes gyepterületekkel rendelkező vidékein a spontán sztyepptűz a táj élővilágát befolyásoló elemként volt jelen.

A korábbi sztyepptüzek intenzitásáról és gyakoriságáról egyrészt paleoökológiai kutatásokból, másrészt Közép-Ázsia és Észak-Amerika kiterjedt mérsékelt övi füves és erdőssztyepp zónájából szerezhetünk információt. Az elmúlt évtizedek hazai tűzesetei tudomásunk szerint azonban mind emberi közreműködéssel alakultak ki. Ezek hatását, az élővilág regenerációját több helyszínen is vizsgálják.

A nagy kiterjedésű gyepterületek esetében megállapítást nyert, hogy a tűzeseteket követő egy-két évtizedben életközösségük képes volt regenerálódni, ugyanakkor az erdőssztyeppek öngyógyító folyamatai olykor csak évszázadokban mérhetők.

Az ezen irányelv 2.

Hangsúlyozzuk, hogy a tűz nem pótolhatja a rendszeresen visszatérő aktív kezelési alflutop a medence területének együttes kezelése artrózis esetén. A helyesen kezelt gyepterületeken nincs lehetőség az égetésre, ugyanis a szerves anyag legelőfű vagy széna formájában lekerül a területről.

A tűz kizárólag speciális esetekben válhat gyakran visszatérő kezelési eszközzé: pl. Az égetés gyakori alkalmazása megváltoztatja az életközösség összetételét, egyes fajok akár egyetlen tűz következményeként is eltűnhetnek például egy löszgyepfragmentum teljes területének egyszeri leégése elegendő egyes a medence területének együttes kezelése kipusztulásához.

Mindezek miatt, ha az égetést eszközként alkalmazzák például cserjésedő lejtősztyeppenaz égetés helyszíneit többéves időtartamra széthúzva javasolt térben kialakítani. A tűz elősegítheti számos özönnövény megtelepedését, jelentős térnyerését, ezért olyan élőhelyeken, ahol ez a veszély fennáll, alkalmazását nem javasoljuk, illetve a tüzet csak kísérleti, megismerési céllal alkalmazzuk.

A fentieken felül még többféle olyan használati mód, kezelés van, amely gyepes élőhelyek állapotát befolyásolja például vízháztartás szabályozása, fák és erdőfoltok hagyása, telepítése gyepeken, özönfajok visszaszorítása.