Ízületek zsineg után húzódnak

A halak szervezete és életmódja | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Teljes szövegű keresés A halak szervezete és életmódja A halak vízben élő, egész életükön át kopoltyúkkal lélekző, pikkelyes testű és páros, valamint páratlan úszókkal ellátott gerinces állatok. A felsorolt jellemvonások eléggé elkülönítik a halakat a gerincesek többi osztályától, bár kétségtelen, hogy vannak közöttük olyan alakok is, melyekre egyik-másik, itt felsorolt jellemvonás nem illik rá.

A halak testalakja életmódjuk és mozgásuk bélyegeit viseli magán. A hal feje kúp, melynek hegyén van a száj, s éles határ nékül megy át a törzsbe, amelynek legnagyobb kerülete a testhossz első harmadának végén van.

A test ezután egyre keskenyedik egészen a függélyesen álló farokúszóig. Ez a gép hajtócsavarjának felel meg, míg az úszók főkép az egyensúlyozásra, a függélyes, vagy vízszintes irányban való kormányzásra szolgálnak.

Különböző haltípusok modelljein végzett pontos mechanikai vizsgálatok, aminőket újabb időben főleg Houssay végzett, arra az eredményre vezettek, hogy a különböző haltípusok úszói a hal életmódjának és mozgási módjának legjobban megfelelően vannak kialakulva és elhelyezve.

Ahol a mozgás módja megváltozik, más alakú testet találunk. Gondoljunk csak a fenéken élő halakra, aminők a ráják, felülről lefelé lapított testükkel, melynek helyváltoztatására ízületek zsineg után húzódnak mellúszók és az egész test hullámos mozgása szolgál; hasonló módon mozognak az oldalt lapított testű fajok, melyeknél a hát- és alsóúszó szolgál ízületek zsineg után húzódnak. Úgyszólván teljesen úszóik segítsége nélkül úsznak a kígyóalakú halak, mint például az angolna.

Más típusba tartoznak ismét a csikóhalak, amelyek függőleges testtartással csupán csak hátúszójuk rendkívül gyors csapkodása által, hassal előre úsznak a vízben. Egészen sajátos viszonyok figyelhetők meg olyankor, a mikor a halak testén valamiféle rögzítőszervek fejlődtek ki, mint például a géb-félék összenőtt hasúszói, vagy némely harcsafaj megtapadásra szolgáló szívókája, vagy a gályatartóhalak fejpajzsa.

Ezek mellett a főtípusok mellett a különleges alakú halak igen nagy tömegét találjuk még, mert nincsen a gerinces állatoknak még egy olyan csoportja, melyben a testalak annyira sokféleképpen módosulna, mint éppen a halaké.

A halak szervezete és életmódja

Igen nagymértékben változó a halak fejének, törzsének és farkának egymáshoz viszonyló aránya. A fejet a törzstől a kopoltyúrések választják el, a törzset pedig a faroktól az alfelnyílás. Az úszók elhelyezése és nagysága is igen változó. Megkülönböztetünk páros és páratlan úszókat, az előbbiek közé tartoznak a mell- és a hasúszók, az utóbbiakhoz pedig a hát- az alsó- és a vállízületek az asztalprésből vagy farokúszó.

A párosúszók ritkán érnek el tekintélyes nagyságot, csak a ráják mellúszói nőnek meg akkorára, hogy úgyszólván a test egész oldalát elfoglalják s ezekkel végzi az állat helyváltoztatását. A csontoshalakon néha hiányozhatnak a hasúszók pl.

A csontoshalak hasúszója a szaporítószervek szolgálatába is állhat és a belső termékenyítést eszközli. A hátúszó egységes taraj alakjában végigvonulhat az állat egész hátán a fejtől a farokig, mint az anyaangolnán, vagy rövid és háromszögletes, mint a cápákon. Gyakran két részre is oszlik, amelyek közül az első tüskés, a második puha úszósugarakból áll, mint a fogason; ritkán három részre is tagolódhat, mint a tőkehalon és néha még több részre is oszlik, mint a sokúszós csukán.

Némelyik csoportban az úszósugaraktól támasztott valódi hátúszó mögött még egy lágy, bőrképletszerű úszó is van, az úgynevezett zsír- vagy álúszó, például a lazacféléken. Az alsóúszó egészben véve ugyanolyan szerkezetű, mint a hátúszó, mindig közvetetlenül a végbélnyílás mögött ered, de elhúzódhat egészen a farokig is.

Ritkán tagolódik két részre tőkehal és az elevenszülő alakokon az ivartermékek a térdízület bursitis kezelését okozza szolgáló szervvé is módosulhat fogaspontyok. A farok- vagy kormányúszó lehet kikanyarított, egyenesen lemetszett, vagy kidomborodó szegélyű. Kikanyarított kormányúszók felső és alsó lebenye lehet egyforma, vagy egyik nagyobb a másiknál, utóbbi esetben, vagy ízületek zsineg után húzódnak felsőlebeny nagyobb, mint a ízületek zsineg után húzódnak ízületek zsineg után húzódnak tokféléken, vagy pedig az alsó, mint a repülőhalakon.

Derékfájás/Derékfájdalom kérdések és válaszok - GYIK

A halak bőrében majdnem mindig jellegzetes kemény képleteket, pikkelyeket találunk. A pikkelyek felépítésükban az egyes alosztályokban olyan nagy eltérést tüntetnek föl, hogy régebben ennek az alapján osztályozták a halakat. A porcoshalaknak plakoid pikkelyük, vagy bőrfogaik vannak.

Ezek úgy keletkeznek, hogy a bőralatti kötőszövetből a felbőrbe fogszerű nyúlvány nő ki.

A DERÉKFÁJÁS OKÁT KEZELJÜK, ÍGY A FÁJDALOM NEM TÉR VISSZA!

E nyúlvány sejtjei kifelé rétegesen kemény, csontszerű anyagot, a dentint választják ki, belsejében pedig idegeket és vérereket tartalmazó üreg marad, a pulpaüreg. Kívül a dentinre különösen kemény, fényes anyag rakódik, a zománc, melyet valószínűen a hámsejtek hoznak létre. A váll fájdalom hátul végül áttöri a bőrt és szabadon kinyúlik, alján még egyideig tovább keletkezik a dentinállomány s így alaplemezt hoz létre.

Ezek a plakoidpikkelyek a testen szabályos sorokban vannak elrendezve és érdessé teszik a cápák bőrét; egyes fogak hatalmas tövisekké nőhetnek meg, mint a cápák hátúszója előtti tüskék, vagy a ráják veszélyes farki tövisei. Az állat az ízületek zsineg után húzódnak bőrfogakat elvetéli és újakkal pótolja. Ezekkel a pikkelyekkel ellentétben a csontoshalak pikkelyei lemez- vagy pénzalakú képletek, melyeket csak a bőralatti kötőszövet hoz létre.

• Mennyit tudtak az emberi testről, az egészséges életmódról, a gyermek fejlődéséről?
• Üzenetet küldök!

A felbőrtől és a bőralatti kötőszövettől is körülvéve rendesen mélyebben külön pikkelytasakban, vagy ágyban feküsznek, állandóan tovább nőnek és nem újulnak meg. A vérteshalak pikkelyei rombuszalakúak és ferde sorokban úgy helyezkednek el, hogy széleik egymás mellé kerülnek, vagy legfeljebb igen kis részben fedik egymást. A pikkely ízületek zsineg után húzódnak kemény, fényes ganoin-anyaggal van bevonva, melynek eredete még nem eléggé ismert; talán átalakult bőrfogakból lett.

Az ilyen pikkelyeket viselő halakat ganoid-halaknak mondják. Az igazi csontoshalak pikkelyei vékonyak, hajlékonyak, ferde sorokban vannak elhelyezve és széleikkel tetőcserépszerűen úgy fedik egymást, hogy ízületek zsineg után húzódnak elől lévő pikkely hátsó széle takarja a hátul lévő elülső szélet.

Nagy gömbölyded, símaszélű, pénzhez hasonló alakúak, s akkor síma vagy cycloidpikkelyeknek mondjuk őket, vagy pedig a pikkely szabad hátsó széle apró fogakat visel, amikor aztán fogas vagy ctenoid pikkelyeknek nevezzük. A pikkelyek körkörös, gyűrűs rétegek rárakódása útján növekednek; a meleg és táplálékot bőven adó időszakban szélesebb, télen, a ízületek zsineg után húzódnak idején pedig keskenyebb övek keletkeznek rajta, úgyhogy ezekből a növekedési övekből megtudhatjuk a hal életkorát.

Hogy a bőrfogas plakoid pikkelyek milyen fejlődéstani vonatkozásban vannak a többi halak pikkelyeivel, azt még nem tudjuk. Néha egymás mellett is előfordul a kétféle pikkelyalak. Így a kajmánhal rombikus ganoidpikkelyén sorokban ránőtt bőrfogak vannak, némely harcsafélén pedig a valódi pikkelyek fölött a bőrben lazán elhelyezett bőrfogak találhatók. Másrészt némely halon tüskékké, tövisekké változhatnak át a pikkelyek, mint pl.

Egyes halak pikkelyei vissza is fejlődhetnek, s mélyen lesüllyedhetnek a bőrbe, mint az angolnán, vagy teljesen el is tűnhetnek, mint a harcsán. A hal bőrének legkülső rétege a felbőr, hám vagy epidermis, mely nagy puha sejtek több rétegéből áll. Ezek között a sejtek között sok nyálkasejt is van, váladékuk okozza a hal jellegzetes sikamlósságát. A Protopterus nevű afrikai gőtehalon ez a nyálka annak az iszaptoknak a készítésére is szolgál, melyben ez a hal a forró időszak szárazságát átalussza.

A hámból fejlődnek ki azok a mirigyes szervek is, melyeket sok mélytengeri halon világító szervek neve alatt ismerünk. A legegyszerűbb esetben valóságos mirigytömlő, amelynek falát alkotó mirigysejtek a vízbe kiürülő világító váladékot készítenek. Rendesen azonban zárt szervek ezek, s a világítóanyag akkor a test belsejében világít. A világítószervek rendesen igen bonyolult felépítésűek. A fénynek a test belseje felé való haladását festékburok gátolja meg, előtte pedig ezüstös, vagy színes fényvisszaverő réteg van, mely, mint a fényszóró tükre, kifelé löveli a fényt.

A fénysugarak összegyűjtésére gyakran még külön lencse is van.

Hamisregény

A fénysugarak gyengítetlenül kerülnek ki az átlátszó hámon át. Sok világítószerv csak ingerekre csillan fel, mások állandóan világítanak, utóbbiak elsötétítésére különleges berendezések vannak. A világítószervek igazi jelentőségét még nem ismerjük, mert hisz ezeket a ízületek zsineg után húzódnak halakat ízületek zsineg után húzódnak tudjuk a szabadban megfigyelni, egyes ilyen szervek talán világító lámpásul, térdfájdalom diagnosztizálása a zsákmány odacsalogatására, ismét mások talán az ellenség elriasztására, vagy a fajtestvérek felismerésére szolgálnak.

Valódi bőrmirigyek továbbá a méregmirigyek is, melyek a legkülönbözőbb halak testén megtalálhatók és rendesen tüskékkel, úszókkal, vagy a kopoltyúfedőkkel kapcsolatosak. A méregváladék a tüske tövén, rendesen külön méregzacskóban gyülemlik össze, s a tüskén végigfutó barázda, vagy csatorna által vezetődik el a tüske hegyéig; ha a tüskét megnyomjuk, a méreg a tüske által ütött sebbe fecskendeződik.

A méreg olyanféle hatású, mint a kígyóméreg: a sebzés helyén gyulladást, s e mellett rosszullétet, szédülést, görcsöket és bénulásokat ízületek zsineg után húzódnak.

Język węgierski

Egyes tropikus fajok mérge megöli az embert is. A hámban és az alatta lévő irharétegben vannak elhelyezve a halak festéksejtjei. A szárazföldi ember, aki csak a folyami halakat ismeri és azokat is főképp csak a vízből kivett állapotban, amikor színeiket hamar elvesztik, el sem tudja képzelni, hogy sok, főleg melegégövi hal milyen gyönyörű színekben pompázik.

Kétségtelen, hogy a halak, ami színezetük pompáját és rajzolatuk sokféleségét illeti, bízvást felvehetik a versenyt a pompásszínű madarakkal és pillangókkal; a tarka apró korallszirti halakat a korallok pillangóinak is mondják.

A színezet legszebb fejlettsége a magasabbrendű csontoshalak tulajdonsága, a porcoshalak, tüdőshalak, és más ősi szabású halak rendesen egyszínű, vagy legfeljebb pettyezett szürke vagy barna köntöst viselnek. A festéksejtek chromatophorák csak kisrészben erednek a hámból, legtöbbször kötőszöveti sejtek, melyeknek sokszorosan elágazó az alakjuk, s belsejükben szemcsék, vagy cseppecskék alakjában festékanyagot tartalmaznak. Szemcsések a fekete festékanyagok melaninekfolyékonyak a piros és a sárga színek lipochromok.

Zöld és kék festék nincsen, ezek a színek a fekete és a többi színnek egymás fölé való rétegződéséből keletkeznek. Korallszirti halak Ezeken a valódi festéksejteken kívül gyakran észlelhetünk színes fémfényt a halakon: ez a pompás színezet apró guaninlapocskáknak a fénytöréséből keletkezik.

Ezek a bomlástermékekből álló guaninkristálykák színes fémfényt tükröznek, ha a bőr felső rétegeiben vannak elhelyezve, mint a forróégövi tengerek korallhalain. Mélyebb rétegekben, a pikkelyek alatt helyezkednek el az ú.